Az interneten keresztül sikerült vadásznom ezt a lámpát. Konkrét elképzelésem vele kapcsolatban csak akkor alakult ki, mikor megérkezett, és láttam, hogy az üveg és a burkolat valójában sokkal mutatósabb, mint azt elsőre feltételeztem róla.
Darabokra szedtem és a burkolatot lefestettem vizes bázisú, vízállóra száradó sötétbarna festékkel. Száradás után egy darab szivacs segítségével ezt a masszív sötét színt kicsit finomítottam arannyal, ezáltal antikolt hatást értem el, ami pont passzol a spanyol kovácsoltvas étkezőhöz, ami fölé az elkészülést követően került. A vezetékeket szintén lefestettem és tűkön ülve vártam, mikor szárad meg annyira, hogy az üvegbúrákat visszatehessem.
Ahogy a csillár hét eleme lógott száradás közben, akkor körvonalazódott igazán a végső elképzelés, hogy sorban, egymás mellett fognak elhelyezkedni. Ehhez egy barkácsáruházban vásároltam fa anyagot és szegőléceket, amiket ott helyben méretre is szabtak, otthon pedig hasonló sorsra jutottak, mint a lámpabúrák, lefestettem őket.
A szegélyléc csupán 4 cm magas, ez fogja a vezetékeket elfedni, örülölelni, amik a tartószerkezet alaplapjába fúrt lyukakon lógnak le a mennyezetről.
Szép, szép, de valahogy még mindig snassznak találtam ezt az egész szerkezetet, így jött az ötlet, hogy dekoráljam valamivel a fa peremét, méghozzá egyszerű rajzszegekkel. Amikor a helyre került, nem csak magával a csillárral voltam elégedett, hanem a villanyszerelési képességeimmel is. :)
A kivitelezéshez szükséges anyagokat a velencei Globál Festékáruház üzletében vásároltam, ahol Kapcsos Ildikó minden festést érintő kérdésemre türelemmel válaszol bármilyen bizarr ötlet megvalósításához keresek alapanyagot. Nem csak a termékpalettával kapcsolatban tájékozott, hanem szakértő módjára, technikai megoldásokban is ad útmutatást vagy ötleteivel könnyíti munkám. Hálás köszönet érte!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése